nite_club 2009.08.18. 11:56

Alain Ducasse, Párizs

Kis meglepetés a bécsi Huth előtt. Tegnap nézegettem a képeimet, és találtam egy párizsi csomagot. Ennek a csomagnak az első delikvense maga Alain Ducasse, a francia szakácspápa, 3 csillagos helyek névadója, akiből mára brand lett, arra meg már nem nagyon emlékszik, honnan indult. Hiába, a 3 csillag is csak addig érdekes, amíg meg nem szerzi az ember fia.

Magyarországról küldtem 2 hónappal az utazásunk előtt egy levelet, hogy mennénk. Vacsorára, vagy ha ahhoz már késő, akkor ebédre. Semmi visszajelzés. Kicsit felhúztam magam rajta, de akkor már tudtuk, hogy a Taillevent-be mehetünk, és hidegen hagyott. Legalább a szokásos éves gasztrotúra nem kerül egy kisebb csomag heroin árába. Aztán a repülőtéren csörög a telefonom, kérdezi az ember, hogy megyünk-e. Állítólag küldtek levelet, de mindegy is, jó, hogy hívtak. (Jut eszembe, a korábban postolt Ikarusnál, ha nem tolod oda az arcod, lekapnak 100 eurot fejenként a kártyádról.) Megyünk…
 
Szóval Alain Ducasse étterme a párizsi Plaza Athénée hotelben. A hotel az avenue Montaigne utcában van, ami csak azért érdekes, mert a feleségeket és barátnőket kizárólag bekötött szemmel, vagy altatva érdemes arra vinni, tekintettel a létező összes divatmárka üzletére. Nekünk, férfiaknak a rengeteg bóklászó modell és hotel előtt álló gépjárművek csodálata marad (már aki bukik rájuk)…
 
A hotel pont olyan, amilyennek elképzeli az ember. Csillog, márvány, arany, nekem nem nagyon tetszett, de aki életének 90%-át IKEA bútorok között töltötte, az nehezen veszi ezt be. Az étterem bejáratát nem lehet eltéveszteni, szemben tátong. Kisasszony széles mosollyal fogad, bevezet a helyünkre.
 
A terem olyan, mint a hotel, viszont az elképesztő méretű csillárokról nem lehet levenni a szemet. A fényforrás körül kristályok (több csillió) vannak felfüggesztve, a belső légmozgás folyamatosan mozgatja őket, olyan hatást érve el, mintha csillagokat néznénk. Szép. Nagyon.
 
A másik érdekesség, hogy Ducasse valószínűleg plasztikai sebész is, mert az összes (!) körülöttünk lévő asztalnál olyan nagyik ültek, akik kábé 10 perccel korábban kapták az idegmérget az arcukba. Nem tudtam eldönteni, hogy ha feléjük nézek, akkor éppen rám mosolyognak (azt meg ugye illik viszonozni), vagy csak a klasszik Joker álarc van rajtuk…
 
Az emlékek némileg megkoptak, és fotózni sem nagyon sikerült jó minőségben, de megteszek minden tőlem telhetőt.
 
Viszonylag sok pincér rohangál, mindegyik szélesen mosolyog, és aztán kiderül, hogy azért, mert jó arcok, nem esik nehezükre. Pont annyira közvetlenek, amennyire engedjük. Az egyik srácnak még engem is sikerült zavarba hozni, ami azért elég ritka. Éppen nekiláttam levenni a nyakkendőmet, amikor rám szólt, hogy azt itt nem nagyon lehet. 2 másodperc kínos csend, majd széles mosoly és nevetés.
 
Kapunk vizet, pezsgőt, étlapot, kenyeret vajat. A fogyasztható dolgok kivételes minőségűek. Az étlap nem túl hosszú, nincs angolul, úgyhogy se kép, se hang. Emberünk észre is veszi, és jobbról támad. Megbeszéljük, hogy nagyjából mi az irány, felvázolja a lehetőségeket és tűz, indul a menet.
 
Üdvözlő: koktélos pohárban, libamájparfé, lecsószerűség és egy tojás lágy sárgája, plusz egy kis ostya. egyszerű, de valami hihetetlen ízbomba. konkrétan olyan, hogy legszívesebben kérnél még ötöt, és miután megetted, habos fehérkenyérrel szeretnéd tisztára törölni a poharat.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Elő 1: kacsamáj levelestésztában, mellé saláta. első meglepődés. a rendelésnél kicsit aggódtam, hogy 3 fogás (plusz az üdvözlő) hogy tömi tele a bendőt. az ételt látva éreztem, hogy nem lesz ilyen irányú probléma, sőt… a levelestészta olyan, amilyennek lennie kell, a kacsamáj ragu hihetetlen finom, viszont egy kisebb helyőrségnek elég. közel vagyok a mázsához, de esküszöm izzadtam, mire befejeztem. ittam a bort, toltam a salátát, hogy könnyítsen, de nagyon komoly meló volt. ja, a saláta szintén igazi remekmű, kíváncsi vagyok ki rakosgatta oda azokat a gombákat így…
 
Elő 2: homár gyümölcsökkel. káprázatos kül-, és beltartalom. Tökéletes homár, nagyon jól elkészített gyümölcsökkel… De… Talán a képen is látszik, hogy gyakorlatilag egy komplett homár van a tányéron, a két olló húsa is… Szintén emberes adag, viszont a csajom szerencsére nincs közel a mázsához. Mit csinál a jó férj? „Persze Drágaságom, segítek!” Közel a vég, és pedig az igazi vég még messze.
 
Fő 1: borjú zöldségekkel, pecsenyelével. Csalódás. A pecsenyelé és a zöldségek parádés minőségben, a hús viszont erősen túlkészült. A kínjaimon ez meg nem segített sokat, jobb lett volna, ha molekuláira hullik a számban. Köszönőviszonyban sem volt a prágai, és a Ducasse után másnap, egy kis bisztróban elfogyasztott borjúval. Begyűrtem azért, nem hozhatok szégyent a magyar ősökre.
 
Fő 2: bárány ugyanúgy. Nem nagyon lehet leírni a csajom arcát, amikor meglátta. Szereti ő a bárányt nagyon, de ennyit talán eddig összesen nem evett. Ráadásul a túl faggyúsra hagyták, amit nem nagyon szeret, bár a hard core bárányosok szerint biztosan úgy az igazi. Egyébként jó volt, csak ha úgy érzed, még egy falat és meghalsz, akkor nem az ízre koncentrálsz.
 
Desszert 1 és 2: fogalmam sincs már, hogy mik voltak pontosan, itt vannak a képek el lehet dönteni, de szerintem is ciki az a félig eldőlt pannacotta szerűség, a pohár viszont gyönyörű.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Viszlátsüti: macaronok és egyebek, egy külön kociról. Óriási fájdalom, hogy addigra az étel puszta látványa is szívdobogást, hideg verejtékezést és rángó szájszélet okozott.
 
Kávé: elixír.
 
Borok: Végig, pohárban kaptuk az ételek mellé, nem volt hibázás, viszont nem emlékszem belőlük semmire, mással voltam elfoglalva.
 
3 csillag. Passzolok. Szerintem így nem. A túlkészült étel egyszerűen nem férhet bele. Minden más tulajdonképpen tökéletes, nehezen lehetne belekötni, luxus, fény, csillogás, botox. Az adagokról nem tudok véleményt mondani, vagy direkt akartak kinyírni minket, vagy egyszerűen direkt ki akartak nyírni. Vagy csak arra vártak, hogy felszakad-e valami mély történelmi seb, és „vesszen Trianon” felkiáltással a vajkéssel támadom meg a séfet. Primitívre zabáltatni nem ér! Már nem érdekel, akkor nagyon zavart, de többet nem megyünk oda, és Ducasse-hoz máshova is csak akkor, ha valaki olyan hív meg, akivel mehetek papucsban. Egyébként nemrég beszéltem egy ügyvéddel, aki volt Monacoban, és csak annyit mondott, hogy hihetetlen drágán elég gyengén muzsikáltak.
 
Nagyon-nagyon sokba került, előkerestem a számlát, de nem írom ide. A papír viszont nagyon szép a hidegen fóliázott ezüst logóval…
 
Lehet, hogy az elvárás volt nagy, de akkor is csak 6 nite pontot kap.
 
Ja, kifelé kaptunk egy adag gyönyörűen csomagolt sóvirágot. Tavaly dobtuk ki :)
 
Így néz ki az étterem: http://www.alain-ducasse.com/ecard/
 
Alain Ducasse, Párizs
 
 
 
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://niteclub.blog.hu/api/trackback/id/tr341317284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bede Márton 2009.08.18. 14:03:15

Egészen remek blog, gratulálok.

JoeHorseDick · http://kifordultvilag.blog.hu 2009.08.18. 17:23:33

Minőségi webdesignt és minőségi tartalom-feltöltést egy vacsora áráért vállalok :)

FatMo · http://fatmo.blog.hu/ 2009.08.19. 19:05:24

Hi, Londonban én végül hosszas tipródás után lemondtam a foglalást Alain Ducasse éttermébe. Rengeteg negatív kritikát olvastam róla (a rengeteg pozitív mellett). Kicsit megrémisztettek, és volt még miből választani (fele annyi pénzért). Az írásodat olvasva jól tettem. Ha Párizsban ilyen hibákat követhetnek el, mi lehet Londonban...?
Ja és betettelek a kedvencekbe :)

Folk-hagyma 2009.09.07. 19:10:10

Jó a Blog!Várom a következő leírást.Meddig kell várnunk rá? Addig is minden jót kívánok.