nite_club 2009.09.10. 17:23

Taillevent, Párizs

Csináljatok egy teát, csukjátok be az ajtót, szóljatok a recepción, hogy a telefont nem tudjátok egy darabig felvenni, jelentkezzetek ki a kommunikációs csatornáitokból, dőljetek hátra, hosszú lesz…

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 3 éve éreztem először úgy, hogy itt az idő. Annyit beszélnek ezekről a csillagokról, én meg annyira szeretek enni, hogy nincs tovább, menni kell. Itthon ugyebár nincs csillagos hely (bár szerintem lehetne), úgyhogy addig a pontig a szokásos, elismert helyeken áldoztam a gasztronómiának. Illetve otthon is, de azt egyelőre nem jegyzik sehol. Szóval néhányszor az Alabárdosban, sokszor a Faustoban, Pávában, Lou-Lou-ban (mondjuk ott csak egyszer, mert a vacsora végén ki kellett kérnem az összes desszertet, hogy legyen valami a hasamban, és utána a taxiban komolyan felmerült a Raktár utcai Fanni büfé, mint megálló), és olyan helyeken, ahonnan hírek jöttek.
 
Ezzel a felismeréssel egy időben kezdtem azonosulni egy, a csajom (feleségem) által állítólag sokat mondogatott, viszont általam nem hallott problémával, miszerint nagyon szereti Angliát, és a sört is, de soha nem megyünk máshová, és egyébként is, Párizs, meg szerelem, élet, asztalosmesterség. Ráadásul szakmailag vagyok képtelen megünnepelni a születésnapját aznap, amikor van, és az együtt töltött évek így felgyűlt feszültségét is ragyogóan lehetett kezelni egy túrával a nagy torony lábához (nem írom le akkor se).

nite_club 2009.08.18. 11:56

Alain Ducasse, Párizs

Kis meglepetés a bécsi Huth előtt. Tegnap nézegettem a képeimet, és találtam egy párizsi csomagot. Ennek a csomagnak az első delikvense maga Alain Ducasse, a francia szakácspápa, 3 csillagos helyek névadója, akiből mára brand lett, arra meg már nem nagyon emlékszik, honnan indult. Hiába, a 3 csillag is csak addig érdekes, amíg meg nem szerzi az ember fia.

Magyarországról küldtem 2 hónappal az utazásunk előtt egy levelet, hogy mennénk. Vacsorára, vagy ha ahhoz már késő, akkor ebédre. Semmi visszajelzés. Kicsit felhúztam magam rajta, de akkor már tudtuk, hogy a Taillevent-be mehetünk, és hidegen hagyott. Legalább a szokásos éves gasztrotúra nem kerül egy kisebb csomag heroin árába. Aztán a repülőtéren csörög a telefonom, kérdezi az ember, hogy megyünk-e. Állítólag küldtek levelet, de mindegy is, jó, hogy hívtak. (Jut eszembe, a korábban postolt Ikarusnál, ha nem tolod oda az arcod, lekapnak 100 eurot fejenként a kártyádról.) Megyünk…
 
Szóval Alain Ducasse étterme a párizsi Plaza Athénée hotelben. A hotel az avenue Montaigne utcában van, ami csak azért érdekes, mert a feleségeket és barátnőket kizárólag bekötött szemmel, vagy altatva érdemes arra vinni, tekintettel a létező összes divatmárka üzletére. Nekünk, férfiaknak a rengeteg bóklászó modell és hotel előtt álló gépjárművek csodálata marad (már aki bukik rájuk)…
 

nite_club 2009.08.15. 16:47

allegro, prága

az allegro a prágai four seasons szálloda étterme. prága közepén, a belvárosban, tulajdonképpen megközelíthetetlen helyen, mert gyalog 467 millió nem prágain kell átvágni magad, kocsival meg a gigadugó néz szembe az emberrel. megoldottam,  remélem nincsenek térfigyelő kamerák.

belépéskor furcsa szemüvegű, kissé agresszív arcú ányecska fogadott, asztalhoz vezetett, és leültetett. a terem szép, nagy, olyasmi méretű, mint a budapesti páva volt. este hatkor mi voltunk az elsők, kilenc körül, amikor eljöttünk nagyjából félház volt. teljesen normális pincércsapat, sajnos az ételeket mindig a terminátor hozta, nem csak nekünk, mindenkinek, akkor is, ha három tányérral kellett birkóznia. ez elég szokatlan. mosoly nélkül elmondta mi van a tányéron, aztán viszlát. a körülöttünk dolgozó srácok közül majd mindegyik jobban beszélt angolul és kedvesebb is volt. néha feltűnt egy (szerintem) amerikai hölgy, aki folyamatosan szemmel tartotta a rendszert, pakolt, rendezkedett, kérdezett. kellemes, nem tolakodó jelenség, gondolom főnökféle. a vacsora felénél megjelent egy magyar úr, aki odaadta névjegykártyáját (kaja-pia manager), és kérte, hogy azonnal szóljunk, ha szükségünk van valamire. wow.
a hely salzburg repülőterén egy üveggömbben van, egyébként idegenforgalmi látványosság, parkolni elég nehéz a falatnyi parkolóban. bent kiállítás repülőkből, kocsikból, fent étterem. nem túl nagy, illetve nem tudom, hogy van-e másik terem. kábé 8 asztal. pechünkre a szomszéd asztalnál egy szalonidióta ült a családjával, ráadásul elhozták a 3 éves körüli szintén idióta gyereküket. nekem is van kettő, de soha nem vinném el alvásidőben egy olyan helyre, ahol legalább 3 órát leszek, és ők konkrétan semmit nem tudnak enni. bár megnéztem volna, trettl milyen gyorsan csinál csibefasírtot krumplipürével… szóval volt pici zavar a térben, de nem hagytuk magunkat. a közönség egyébként meglepően koros volt.
  
 
asztal szép, pincérek fiatalok, jó arcok, mosolygósak, de egy-kettőnél (látszólag régi motorosok) a mosoly mögött mást is láttam, az meg nem tetszett. víz, habzóbor, kenyér, vaj, étlap. 4 féle menü, honlapon olvasható, az ételek külön is rendelhetőek, magyarul összerakhatod a saját menüdet. felkészültünk előre, úgyhogy nem hagytam kibontakozni a teremfőnököt :) jópofa feature volt, amikor kihozták az általunk összerakott menüt kinyomtatva és szépen bekötve az igazi étlap mintájára. elhoztuk, csak nem találom, ha előkerül, felteszem.